Émile Ajar: Előttem az élet

Évekkel ezelőtt egy kedves barátommal könyvekről beszélgettünk.  Én, aki nagy szerelmese vagyok az angol romantikus irodalomnak, vitánk során bőszen pártoltam Jane Austen és a Bronte nővérek munkáit. Kedvesen meséltem Lizzy Bennett és Jane Eyre hányatott sorsáról és végül boldog beteljesült szerelmi történeteikről. Beszélgetőtársam férfi lévén csendben hallgatta végig kislányos lelkesedésemet a művek iránt, majd kért egy kis türelmet, és elhagyta a helyiséget. Egy könyvvel a kezében tért vissza. Kopott sárga borítóján fekete betűkkel a következő állt: Émile Ajar: Előttem az élet. Korábban soha nem hallottam még erről a könyvről, és a szerző neve sem csengett ismerősen. Megkért, hogy olvassam el. Faggatni kezdtem, arról hogy mire számíthatok, de ő a tőle már megszokott titokzatossággal, csak annyit felelt, hogy: segít visszatérni a valóságba. Akkor még nem értettem, hogy mire gondol, de később a könyv olvasása során egyre világosabbá vált, hogy mire célzott ezzel.

Még aznap este elkezdtem olvasni. Bekucorodtam a fotelembe, és várakozással telve kinyitottam a könyvet. A képzeletem szárnyán egészen Párizsig repültem, de ez a Párizs valahogy nem hasonlított arra a helyre, ahová eddigi olvasmányélményeim által eljutottam. Nem volt romantika, nem volt szerelem, sem művészet, sem idill.  Csak egy Mohamed nevű arab kisfiú, aki egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ahol Párizs romantikus arcát szintén csak a könyvekből ismerik.  Ez a hely Belleville, Párizs egy nem túl impozáns negyede. Stricik, prostituáltak, zsidók, bevándorlók és egyéb okokból a társadalom peremére kényszerült emberek gyűjtőhelye.  Mohamed azaz Momó enyhe iróniával valamint kendőzetlen, gyermeki őszinteséggel fordulva a környezete felé, saját szemszögéből mutatja be a helyet, ahol él és az ott élő embereket. A lehetetlent megkísérelve igyekszik szeretetre találni az őt körülvevő romlott világban. Mindezt úgy teszi, hogy hihetetlen könnyedséggel ad leckét mindannyiunk számára emberségből.

Momó egy prostituált nő gyermekeként jött a világra. Róla és Belleville hasonló „szerelmekből” született gyermekeiről, Rosa mama gondoskodott az úgynevezett „kurvagyerek-bömböldéjében”. A zsidó asszonyt, aki a háború előtt maga is prostituált volt, a környék örömlányai azért fizették, hogy gondoskodjon a gyermekeikről, és nyújtson menedéket a gyámhatóság elől. Rosa mama Momót azonban másként kezelte, ugyanis a kisfiút nem látogatta senki. Momó várta ugyan, de az édesanyja soha nem jött el hozzá. Az idős asszonyt tekintette az egyetlen családtagjának.  Kettejük kölcsönös ragaszkodása egymás iránt végigkíséri a történetet. A gyerekek ugyan jöttek-mentek a 6. emeleti lakásban, de ők ebben az erkölcsileg szennyezett világban, minden eszközt megragadva igyekeztek kitartani egymás mellett. Hogyan igyekezett elérni az asszony, hogy minél tovább vele maradjon a fiú, és hogyan gondoskodott Momó a beteg Rosa mamáról? El kellett-e válniuk egymástól, vagy megtalálták a módját, hogy ne szakadjanak el? A szerző szinte az utolsó oldalig nem ad választ az idős asszony és az arab kisfiú sorsával kapcsolatban felmerült kérdéseinkre.

Émile Ajar zseniális írói technikával és rengeteg megdöbbentő fordulattal folyamatos érdeklődést tart fent az olvasóban. 

A regény az érzelmek széles skáláját zongorázta végig a lelkemben. Főhősünk nyíltsága, gyermeki őszintesége  gyakran csalt mosolyt az arcomra, de sorsának buktatóit én is könnyekkel a szememben éltem át.  

Hogy igaza lett-e a barátomnak, akitől a könyvet kaptam, és visszatértem-e a valóságba? Azóta sem szeretem kevésbé az angol romantikus irodalom nagyjait, továbbra is kedvelem Párizs szerelemmel és művészettel túlfűtött oldalát, de Émile Ajar alkotása elindította az irodalmi érdeklődésemet egy teljesen más realisztikusabb irányba.

Émile Ajar: Előttem az élet
Émile Ajar 

Fordította : Bognár Róbert

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Oldalszám: 236